Az első 36 évemben arra készültem, hogy megérjek a feladathoz és alapító kurátora lehessek az azóta méltán ismert és a népszerű Ferencvárosi Közösségi Alapítványnak. Hosszú út vezetett idáig: először is megszülettem. Azután megtanultam beszélni és járni. No nem rögtön, de hamar. Idővel érdeklődni kezdtem a családomon kívül mások iránt is és sok olyan dolgokban próbáltam ki magam, amelyek tapasztalata jól jött az elmúlt 10 évben a kuratóriumban. Például jártam színjátszókörbe, hogy felkészüljek váratlan dialógusokra. Kosaraztam és karatéztam. Az egyik a sikerek elérésében, a másik a pofonok elviselésében segített, meg a padlóról felállásban. A hegyi túrákban a magasságot szoktam, a barlangban a mélységet. Tagja voltam egy ifjú nyomozó csapatnak, ahol mindent is megfigyeltünk a játszótéren elhaladó emberek viselkedésében. A vízben pedig valószínűleg már akkor a swimathonra készültem. Népes családban nőttem fel, szóval hazai terep volt a sokszínű és nagy létszámú kuratórium.